2001
évben öt létesítmény érdemelte ki
az Építőipari Nívódíj elnyerését hirdető
bronztáblát és Tanúsítványt:
- az
Amerikai
Nemzetközi Iskola,
Nagykovácsi,
generálkivitelező a Középületépítő
Rt
- a
Csepel
II. Erőmű, Budapest,
generálkivitelező az AST Hungária
Fővállalkozó Kft
- az
Art'Otel,
Budapest,
generálkivitelező a Magyar Építő
Rt
- a
Tokaj
Oremus Kft Szőlő és Borfeldolgozó
üzeme, Tolcsva,
generálkivitelező az Adeptus Mérnöki
Építőipari és Kereskedelmi Rt
- a
Porcelánmanufaktura
Rt Kereskedelmi Központja,
Herend,
generálkivitelező a Zalai Általános
Építési Vállalkozó Rt.
A
2001. évi Építőipari Nívódíjak
Vita
az építészet minőségéről
Nagyjából
két esztendővel ezelőtt, amikor a
Magyar Építész Kamara küldöttgyűlése
az új Nemzeti Színház tervezésére
vonatkozó állásfoglalását vitatta
meg, szószóló útján nyilvánosságot
kapott az építész egyetemi hallgatók
kemény magvának véleménye is.
Ennek lényege röviden az volt, hogy
a magyar építészet úgy rossz, ahogy
van, legalábbis jelen állapotában.
Ezt a kihívást természetesen válasz
követte, visszautasítván az általánosító
sértést. Ebből azonban igazi vita
nem bontakozott ki, egyrészt mivel
a harcias kiáltvány szerzői nem voltak
jelen, másrészt a küldöttgyűlés témája
"csak" érintkezett a problémával.
Egyébként is, a történelem kezdete
óta megszokott dolog, hogy a fiatalok,
mondanivalójuk kifejtésekor általában
nem bíbelődnek az árnyalatokkal, a
körülírással. Ilyen végletesen
azonban nyilvánvalóan nem lehet megítélni
a hazai építészetet.
Még
annak eldöntése is aggályos, hogy
"inkább jó", vagy "inkább
rossz". Attól függ, mihez képest?
De ne kötözködjünk!
Amikor
A virágos Magyarországért verseny
bírálóbizottságában nézi végig az
ember a kicsinosított településeket,
sokkal kedvezőbb összképet lát, mintha
például vonatról, a vasúti töltés
magasságából szemlélné más tájakon
a rendetlen kertvégeket, a reménytelenül
elszemetesedett környezetet. Ugyanígy
van ez a nívódíj-pályázatra benyújtott
épületek helyszíni szemléi során is.
Az ember ilyenkor szebbnél szebb dolgokat
láthat, a szakma csúcsteljesítményeit.
Az
Építőipari Nívódíjról
Hajdanában,
az Építésügyi és Városfejlesztési
Minisztérium fennállásának idejében
volt már egy ilyen elnevezésű állami
díj, amely az igényes, szakszerű kivitelezés
ösztönzésére és jutalmazására
volt hivatott, emellett a tervezők,
az építtetők és a kivitelezők eredményes
együttműködését is elismerte.
Amikor
az építésügy egységes állami irányítása
megszűnt, ez a díj is elveszítette
alapját. A helyette 1991-ben alapított
Pro Architectura-díj nem pótolta a
hiányát, mivel az csak az építésztervezőknek
adományozható. A kivitelezői szakma
számára méltánytalan helyzeten változtatott
az Építéstudományi Egyesület és az
Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége,
amikor együttműködve, 2000-ben megalapították
az új Építőipari Nívódíjat.
A
díj megítélésénél döntő szempont a
kivitelezés minősége.
A
jó minőséget, az igényes kivitelezést
elsősorban az építtető tanúsíthatja,
ezért a pályázat benyújtásához az
ő hozzájárulása is szükséges, ami
egyben a helyszíni bejárás lehetőségének
is feltétele. Nem hanyagolható el
a tervező szerepe sem, hiszen gyenge
színvonalú, felületesen kidolgozott
terv alapján nem lehet minden tekintetben
megfelelő házat építeni.
Mindezekre
tekintettel, az Építőipari Nívódíj
a komplexitást fejezi ki. Ez alkalommal,
e helyen talán szabad emlékeztetni
az elmúlt, rendkívül nehéz évtizedre,
amelynek során a hazai építőipar óriási
áldozatok árán átalakult, és mértékadó
része - díjak, elismerések híján is
- a minőség irányába fordult.
Ma
már elmondható, hogy a hazai építőipar
képes az építészek álmait megvalósítani.
A jót is, a rosszat is. A legjobb
az lenne, ha az építészek nem álmodoznának,
mert ennek során nehéz érzékelniük
egyrészt a realitásokat, másrészt
saját képességeik határait.
Az álmodozás és a földhözragadtság
végletei között tág lehetőség nyílik
a szakma nemzetközi viszonyokhoz mérhető
színvonalú művelésére.
A
pályaművek megszemlélése során erre
láttunk szép példákat.
A
pályázaton belül az építmények rendeltetés,
illetve jelleg szerint öt kategóriában
versenyeznek egymással.
Ezek
a kategóriák:
- a
lakás,
- a
középület,
- a
műemlék-helyreállítás, illetve rehabilitáció,
- az
ipari épület
- a
mérnöki létesítmény.
A
pályázat bírálóbizottságának személyi
összetételében megtalálhatók a kivitelezési
szakemberek, az építészek és a különböző
tervezési szakágak, így az épületgépészet,
valamint a közmű- és mélyépítés szakértői.
A
2001-ben másodízben lebonyolított
pályázatra a lakáskategóriában
nem érkezett pályamű.
A
középület kategóriában - a
kiemelkedő színvonalra tekintettel
- két pályamű kapott nívódíjat, rangsorolás
nélkül.
Amerikai
Nemzetközi Iskola, Budapest
2004 Nagykovácsi, Nagykovácsi u. 12.
Generálkivitelező:
Középületépítő Rt.
Építtető: Amerikai Nemzetközi Iskola
Tervező: IPARTERV Épülettervező Rt.
Építészek: Annus Ferenc és Annus Marina
Közreműködők: Butler Europe Kft.,
Laki Épületszobrász Kft., Eurogreen-Tiszafa
Kft.
A
sajátos környezeti adottságok, az
összetett funkció és a magas építtetői
igényszint együttesen jelzik a feladat
nagyszerűségét és egyben nehézségét.
A lejtős terepre illesztett épületkomplexumban
jól átlátható térbeli rendbe kapcsolódnak
a különböző helyiségcsoportok, a tantermek
mellett a színház- és tornatermek.
A külső építészeti összhatásban jól
érvényesül tartalom és forma egysége,
a ház és környezetének harmonikus
illeszkedése. A feladat megvalósításához
valamennyi építőipari szakterület
képviselői magas színvonalon járultak
hozzá. A mély- és magasépítési tevékenységekkel
azonos léptékű és színvonalú a tereprendezés,
valamint a kert- és környezetépítés.
Porcelánmanufaktura
Rt. Kereskedelmi Központ
8440 Herend, Kossuth u. 140.
Generálkivitelező:
Zalai Általános Építési Vállalkozó
Rt.
Építtető: Herendi Porcelánmanufaktúra
Rt.
Tervező: Turányi és Simon Építész
Iroda
Építész: Turányi Gábor
Belsőépítész: Jahoda Maja
Közreműködők: West Ker- Köl Kft.,
SALLAFA Faipari Rt., VEMÉVSZER Építő-
és Szerelőipari Kft., PATELLA
Belsőépítészeti és Faipari Kft.
A
Herendi Porcelánmanufaktúra új fogadó
épülete egyben új építészeti hangsúlyt
is teremt, nem csak a gyár környezetében,
hanem a településképben is. A hármas
tagolású épület egyik végében a gyártás
folyamatát bemutató rész, átellenben
a teljes termékválasztékot bemutató
és árusító rész, míg középen igényes
kávézó és étterem együttese található.
Az U alakban formált tömeg a gyár
főépületével együtt központi teresedést
határol. A mű építészeti jellegében
a hűvös fegyelmezettség és néhány
hangsúlyos díszítő motívum eklektikus
harmóniát alkot.
A ház meghatározó felületei a Rüben-téglás
homlokzatok és a spanyol palafedésű
tetősíkok. Az északnémet hangulatot
idéző külső mellett, különösen a kávézó-étterem-együttes
belsőépítészete klasszicista jellegű.
E stílusbeli párhuzamosságot a külső-
és belső kialakításra jellemző igényesség
és elegancia teszi nem csupán elfogadhatóvá,
de élménygazdaggá.
Műemlék-helyreállítás,
rehabilitáció kategória
ART'OTEL
1011 Budapest, Corvin tér 2-5.
Generálkivitelező:
Magyar Építő Rt.
Építtető: Laribross Corvin Centrum
Kft.
Tervező: Mérték Építészeti Stúdió
Építész: dr. Komjáthy Attila
Közreműködők: Monolit Építő 21. Kft.,
Reneszánsz Rt., JADE Építőipari Kft.
A
szállodakomplexum kiemelt jelentőségű
környezetben valósult meg. Jelentősége
abban áll, hogy révén a Világörökség
részeként jegyzett budai Duna-part
utolsó foghíját építették be. A feladat
további különlegessége az új épületszárny
és a Fő utca felőli műemléképületek
összekapcsolása, miáltal zajtól védett,
hangulatos kis udvarrészek alakultak
ki. A műemléki épületszárny színvonalas
helyreállítása és újcélú hasznosítása
tovább növeli a dunai panoráma miatt
amúgy is népszerű szálloda vonzerejét.
Ipari
létesítmény kategória
Szőlő
és Borfeldolgozó Üzem
3934 Tolcsva, Kuruc udvar
Generálkivitelező:
ADEPTUS Mérnöki Építőipari és Kereskedelmi
Rt.
Építtető: Tokaj-Oremus Kft.
Tervező: RÁDIUS Építészműterem Kft.
Építész: Sugár Péter
Közreműködő: ÉPSZER Építő- és Szerelőipari
Kft.
Az
építmény ipari jellegéhez, rendeltetéséhez
semmi kétség nem fér, hiszen a szőlő-
és borfeldolgozás az élelmiszeripari
alágazathoz sorolható. Ez a létesítmény
értékes települési és természeti környezetben,
vagy pontosabban, azok határvonalán
valósult meg, a környezetbe való illeszkedés
iskolapéldájaként. Akárhonnan nézzük,
alulról vagy felülről, fizikai vagy
gondolati értelemben, a tervezés és
megvalósítás minden eszköze a környezetbe
illesztést szolgálja. Adódik ez a
funkcióból is, a terepadottságokból
is. Az adottságok, a lehetőségek és
az igények tökéletesnek mondható összehangolása
mégis az alkotók érdeme.
A hatalmas, boltozatos tárolóterek
a terepszint alá kerültek, az üzem
a lejtő aljából nézve is humánus léptékű,
a homlokzati felületek természetes
anyagai (kő, tégla, fa) szintén az
illeszkedés eszközei. A közeli műemléképületekkel
és a gondosan ápolt környezettel együtt
az új létesítmény példás összhangot
alkot.
Mérnöki
és mélyépítési létesítmény kategória
Csepel
II. Erőmű
Generálkivitelező:
AST Hungaria Fővállalkozó Kft.
Építtető: Powergen Energia Rt.
Tervező: Dimenzió Tervező Kft.
Építész: Bodrossy Attila
Közreműködők: HÍRÖSÉP Építőipari Kivitelező,
Szolgáltató és Tervező Kft., KÉSZ
Kft., Tunel Mélyépítő Gmk
Az
új évszázad műszaki színvonalát is
jelképező erőmű reményt keltően
magasodik ki a hajdani Weiss Manfréd
(később Csepel) Művek évszázados,
rendeltetését vesztett épületrengetegéből.
Látványként inkább a budafoki Duna-partról
érvényesül; a régi gyártelep labirintusából
közelítve csak az utolsó pillanatban
tűnik fel robusztus tömege. A mérnöki
és mélyépítési jelleg a technológia
telepítését és védelmét szolgáló alapozásokban,
illetve térelhatárolásokban teljesedik
ki. Az építészet ebből nem több és
nem kevesebb, mint amit a funkció
indokol: a technológia tartós csomagolása",
az időjárás közvetlen hatásaitól való
védelme. A tartalom és forma egysége
ebben az esetben is maradéktalanul
érvényesül.
Összefoglalva:
a 2001. évi Építőipari Nívódíjjal
elismert épületek, építmények rendeltetésükben
és jellegükben különbözőek, közös
bennük a tervezés, a megvalósítás
és az üzemeltetés példás összhangja,
együttesen magas színvonala.
A
tervezés és a kivitelezés színvonala,
minősége a közvéleményben folyamatosan
napirenden lévő ügy, míg az épületek
használata, környezetük rendezettsége
tartósan elhanyagolt téma.
Pedig vaskos közhely, hogy nem elég
a házat felépíteni, azt rendben is
kell tartani, környezetével együtt.
Épített környezetünk egészét tekintve,
talán ezen a téren a legnagyobb a
lemaradásunk, és erre szűkös anyagi
viszonyaink csak részben szolgálnak
mentségül. A díjnyertes épületek gazdái
kivétel nélkül jó példát mutatnak
ezen a téren.
Zsilinszky
Gyula
|